Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Volt terítve, s tartott a mezőnek, Melyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Túl a réten néma méltóságban Magas erdő; benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Másfelől, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be. Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt, mint szunyog dongása. Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül.
Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. - Késő éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. " Pár nap mulva fél szendergésemből Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!
("Piros sugárok", " sarkantyúk pengése") A 4. vsz. a költői szemlélődés pontja. Innen kiindulva a költő koncentrikus körökben, a látóhatárt állandóan tágítva írja be a tájat. A közelről a távolra haladás végpontját a mármorosi bércek jelentik. A kezdő és végső pont között láthatók a Tisza túlsó partját szegélyező tartva rekettyebokrok és az azok nyílásán kirajzolódó "kisfalucska tornya", a réten túl pedig a már homályos erdő. A hasonlatok és jelzők megfoghatóan és festőien ábrázolják a tájat és egyben a költő érzelmeit is. Az uralkodó csendet csak a madárfütty és a távoli malom zúgása töri meg. Idilli a hangulat. Ezt még tovább fokozza a megjelenő,, pár menyecske". képe. Ettől a pillanattól kezdve már a költői vallomás leírására helyeződik a hangsúly. " A,, Lelkem édes mély mámorba szédül" sor a táj által kiváltott érzelem gazdaságát érzékelteti. A 10. a minden költői képzeletet felülmúló gazdag természet dicsérete. A 11-12. sor a késői estét írja le a tanyán. A friss gyümölcsből készült vacsora és a társaival a Tiszáról folyó disputa a vers nyugalmas lezárás is lehetne.
(részlet) szerző: Robbag TANAK Petőfi Sándor élete 5. o.
A gyerekek nagyon szeretnek számítógépen tanulni, így játszva és vidáman tudom segíteni a fejlődésüket. Széki Krisztina, Budapest Érdekel >>> A fiaim (ikrek) nem hivatalosan diszlexiások. Az önök által kiadott játékcsomaggal sokat javult az olvasásuk. Köszönettel tartozom ennek a játéknak a kitalálójának és forgalmazójának! Minden szempontból tökéletes munkát adtak közre! Csak ajánlani tudom mindenkinek! Koschik Beatrix, Budapest Érdekel >>> További idézetek...
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. – Késő éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi roszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. " Pár nap mulva fél szendergésemböl Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árviz! jön az árviz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, El akarta nyelni a világot! A költő a Tisza kétarcúságát jeleníti meg a versben: előbb a megragadó Tisza-parti naplemente élményét, majd az árvizet. Az első esetben szelídnek, a második esetben vadnak látjuk a folyót. A költemény 15 strófából áll és tájrajzzal kezdődik. Az elején Petőfi pontosan megjelöli az időpontot és a helyszínt: nyári este van (" Nyári napnak alkonyúlatánál "), és a Tiszának azon a pontján áll, ahol a Túr folyó torkolata található (" Ott, hol a kis Túr siet beléje / Mint a gyermek anyja kebelére ").
Ki írta a verset?, Vége van a nyárnak, hüvös szelek járnak, nagy bánata van a cinege madárnak. " Móra Ferenc 500 Ki írta a,, Családi kör" verset? Arany János 500,, Egész uton hazafelé.........,, Azon gondolkodám" Mi a verts címe?,, Az éjszaka közeledik a világ lecsendesedik" Faluvégén kurta kocsma Mi annak a versnek a címe amelyik a Tiszáról szól? A Tisza Ki írta a verset?,, Az éjszaka közeledik a világ lecsendesedik" Click to zoom