A Belfast című filmet március 24-től vetítik a Krúdy moziban. (Fotó: internet) Már 3, 2022 A Francia Kiadás, a Belfast, a Batman című filmek is szerepelnek megyénk egyetlen művész mozijának márciusi filmkínálatában. Részletes műsorterv! További Programajánló Verseljünk együtt a magyar költészet napján! A Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület közös költészet napi megemlékezésre várja az irodalombarátokat, április 11-én. A Móricz Zsigmond könyvtár előtti térről indulva irodalmárok emlékhelyeit és emlékjeleit keresik fel a résztvevők. Ápr 4, 2022
McDormand egy politikai riporter, aki egy diák (Chalamet) által vezetett tiltakozó mozgalomról ír cikket, ami lehetőséget ad Andersonnak, hogy egy párizsi pop-fantáziaországban játsszon, amely a Nouvelle Vague és Jean-Luc Godard korai filmjeihez szól. Az utolsó fejezetben az ételkritikus (Wright) egy talkshow-ban meséli el az emberrablási cselekményt, amibe belekerült, egy Jean Renoir által inspirált, második világháborús francia kémthrillerhez hasonló stiláris érzékkel, plusz egy animációs filmes autós üldözéssel. Remittenda Nehéz kritikát megfogalmazni egy olyan filmmel és filmkészítővel szemben, aki látszólag tiszta szándékkal igyekszik bájos szerelmeslevelet írni a (nagyvonalúan finanszírozott) nyomtatott sajtó aranykorához. De azok a stílusjegyek, amelyet Anderson gyakran utánzott, de soha meg nem ismételt esztétikáját alkotják, A Francia Kiadás esetében elérték azt a pontot, hogy aktívan ellene dolgozzanak. Ha mondani akar is valamit (és nem világos, hogy mi lehet az), az iszonyú filmbéli elhomályosítja az üzenetet, és ami még rosszabb, a filmhez való érzelmi kötődést.
Ennek értelmében egy szkeccsfilmről beszélünk, s bár a kis szegmensek szuperek, aki összefüggő, koherens történetet vár, valószínűleg csalódni fog. A másik ok, ami megnehezítheti az azonosulást, az érzelem szinte teljes hiánya. Előkerül a szerelem, a halál, vagy a család témaköre, ám mindez szenvtelenül, már-már gépiesen van ledarálva, így nem alakul ki semmiféle empátia a szereplők felé. Ez a legtöbb esetben óriási hiba lenne, s természetesen itt sem erény, de Anderson bőven kompenzál. Fél percnek sem kell eltelnie és tudatosul bennünk, hogy ki a rendező. A szokásos pattogós zene, az elképesztő részletességgel felépített, grandiózus színházi előadásokat idéző díszletek, fanyar humor, változatos vizuális megoldások mind visszaköszönnek és pillanatok alatt ismét abban a mesevilágban találjuk magunkat, amit csak Anderson tud elénk tárni. A szkeccsek más és más témakörben mozognak, a közélettől kezdve, a művészeten át a politikáig. Az elsőben a fiktív várost ismerjük meg, hogy miként nézett ki, illetve milyen lehet a jövőben.
Süti ("cookie") Információ Weboldalunkon "cookie"-kat (továbbiakban "süti") alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A "sütiket" az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a "sütik" használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük. 1. "Sütik" használatának szabályzata Ez a szabályzat a domain név weboldal "sütijeire" vonatkozik. 2. Mik azok a "sütik"? A "sütik" olyan kisméretű fájlok, melyek betűket és számokat tartalmaznak. A "süti" a webszerver és a felhasználó böngészője közötti információcsere eszköze. Ezek az adatfájlok nem futtathatók, nem tartalmaznak kémprogramokat és vírusokat, továbbá nem férhetnek hozzá a felhasználók merevlemez-tartalmához.
A látványon túl a gyakran pörgős, bolondos cselekmény is tehet erről. Jelen film esetében még azt sem volt egyszerű dekódolni, hogy miről is van szó. A Francia Kiadás ugyanis az említett francia városkában készülő amerikai magazin, és a film javarészt egy lapszám tartalmát mutatja meg, csak épp az egyes cikkek, rovatok különálló (és persze így-úgy összefüggő) filmnovellákként jelennek meg. Van köztük egy rövidebb, ill. három hosszabb sztori, utóbbiak adják a film javát, és ezt keretezi, hogy a lap főszerkesztője, Arthur Howitzer, Jr. (akit a megannyi Wes-műben felbukkanó Bill Murray alakít) épp elhunyt, és kollégái közös erővel írják meg a nekrológját. És ha ez nem lenne elég bonyolult, akkor az újság egyes riportjai biztosan összezavarják, aki még nem látott Wes Anderson-filmet. Ott van például az a rész, melyet jobbára fekete-fehérben láthatunk, és egy festőzseniről szól, aki többrendbeli gyilkosságért ül a börtönben. Iszonyú abszurd és beteg az egész, de a történet szereplői szemszögéből teljesen világos és normális minden – a néző pedig jó esetben jókat nevet, kitűnően szórakozik, ámbár egyes pontokon elszörnyülködik, másokon meg elgondolkodik, mert Andersonnak még mondanivalója is van.
A szeretett kansasi születésű szerkesztő, Arthur Howitzer, Jr. halálának alkalmából A Francia Kiadás (egy széles körben terjesztett francia székhelyű amerikai magazin) szerkesztősége összegyűlik, hogy nekrológot írjon. A Howitzerhez kötődő emlékekből négy történet elevenedik meg: útinapló a Bicikliző Riportertől a város kétes hírű kerületeiről; "A betonremek", egy pszichopata festőbűnözőről és az őt őrző nőről, egyben múzsájáról, továbbá rámenős műkereskedőkről; "Egy kiáltvány módosításai", egy diáklázadás csúcspontján, a barikádok árnyékában esett szerelem és halál krónikája; és "A rendőrkapitány privát étkezője", egy feszültséggel teli elbeszélés kábítószerről, gyermekrablásról és az étkezés művészetéről...
A film még nem található meg a műsoron.
Egészen félelmetes, hogy mennyi sztár tűnik fel a filmben, akár egy mondat erejéig. A teljesség igénye nélkül itt van Lea Seydoux, Bill Murray, Owen Wilson, Frances McDormand, Tilda Swinton, Timothée Chalamet, Jeffrey Wright, Benicio Del Toro, Willem Dafoe, Edward Norton, Christoph Waltz, Saoirse Ronan és még sorolhatnám. Kár kertelni, őket mindig jó nézni, főleg egy helyen. Anderson újfent megcsinálta, s jelen esetben több szempontból is máshogy mesél, gondolok itt az antológia köntösre, de a rendezőre eddig cseppet sem jellemző káromkodás és meztelenség is többször előkerül. A legnagyobb probléma mégis a kissé kaotikus cselekmény, illetve az érzelemmentesség, de aki ezt el tudja engedni és képes elmerülni ebben a kicsit őrült mesevilágban, az remekül fog szórakozni. Az elnök emberei, a Spotlight vagy a Jó estét, jó szerencsét mellett A Francia Kiadás is egy szerelmeslevél az újságíráshoz, csak éppen Wes Anderson stílusban. Többek közt ezért sem tudtam nem szeretni. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény?
Gyönyörű látvány, elképesztő díszletek, érdekes történetek, zseniális színészek tolmácsolásában, végig vicces és szórakoztató. De a végtére ez egy magazin marad csak itt az ember nem tud lapozni, ha az adott cikk nem érdekli. Aki szereti a kultikus rendező filmjeit, annak mindenképpen ajánlom, de annak is, aki csak egy kicsit rendhagyóbb moziélményre vágyik.
Bemutató dátuma: 2021. október 28. Forgalmazó: Fórum Hungary Stáblista: