NRGreport | 2020. 01. 10. 11:09 Az ENSZ 2015-ös közgyűlésén 193 ország kötelezte el magát 17 fenntarthatósági fejlődési cél (FFC) mellett, a nemzetközi együttműködési terv végrehajtását pedig 2030-as határidővel vállalták. A célok a legfontosabbnak ítélt globális problémákra javasolnak megoldást, ezek közé tartozik a szegénység, az egyenlőtlenség, a klímaváltozás és a környezetszennyezés is – írja a Qubit. A határidő lejárta előtt tíz évvel azonban nem túl rózsás a helyzet, és egy friss, a Nature-ben megjelent elemzés szerint a jelenlegi ütemmel számolva a 17-ből csak 2 cél elérése valószínű 2030-ig: az újszülöttek és az öt év alatti gyerekek megelőzhető haláleseteinek felszámolásához, valamint a gyerekek iskolázottsági céljainak teljesítéséhez jó úton halad a világ. Ezzel szemben a mélyszegénység felszámolásáról le lehet mondani, hiszen a legfrissebb becslések szerint még 2030-ban is legalább 430 millióan élnek majd a legmostohább körülmények között. Az éhezés megszüntetése, valamint az éghajlat és a biodiverzitás védelme tekintetében is jócskán alulteljesít a világ, de a Nature megjegyzi, hogy az elmúlt években jelentős fejlődés látható a fenntarthatósági, környezeti vagy egészségügyi kutatások terén és az érintett területek egyetemi oktatásában.
Ezért most rajtunk a sor, hogy a gyakorlatban alkalmazzuk a rendszerszemléletet, felismerve, hogy egy fenntartható társadalom nem a számos különálló problémát próbálja megoldani, hanem tudomásul veszi és megérti, hogy minden probléma valamilyen rendszerben, a környezet és a fejlődés összefüggésében létezik. Korunk kihívása, hogy az összefüggő problémákra rendszerszemléletű választ találjunk, a részproblémákra irányuló széttagolt rendszer intézményeinek működését összehangoljuk, és egy egységesen működő intézményrendszerbe szervezzük. Átjárható, együttműködő, teljességben gondolkodó és intézkedő intézményrendszerre van szükség az eddigi szektorszemlélet helyett. Ezért is egyeztetett különböző területeket képviselő tizenegy civil szervezet 2017-ben, és alakult meg a Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért. A jelen kiadványunkban bemutatjuk az általunk legsürgetőbbnek ítélt célokkal összefüggő problémákat, és felvázoljuk azokat az alapelveket és eszközöket, amelyek mentén ezek rendszerszemléletű megoldásához hozzá kellene mihamarabb látni.
Az ENSZ részére évente benyújtandó National Inventory Report című jelentés 1985–2018-ra vonatkozó kötetének megállapításai szerint Magyarországon a rendszerváltást követő 2 évben szinte valamennyi gazdasági területen csökkent a bruttó hozzáadott érték, beleértve a jelentős üvegházhatású-kibocsátással járó energiaipart, ipart és mezőgazdaságot. Mindennek következtében 1992-re jelentősen visszaesett Magyarországon az ÜHG-kibocsátás, 2005-ig pedig lényegében stagnált. Az energiafelhasználásban a legjelentősebb csökkenés különösen az energiaintenzív ipari szektorokban (pl. bányászat, fémalapanyag gyártása, gépipar) volt jellemző. A mezőgazdasági volumen szintén jelentős mértékben csökkent. Alapvetően pozitív fejlemény, hogy az ÜHG-kibocsátás 2005-ig nem változott jelentősen, 2005 és 2009 között ismét jelentősebben csökkent a kibocsátás, ami az enyhébb teleknek, a magasabb energiaáraknak, a vegyiparban tapasztalható modernizációnak, majd a 2009-es gazdasági válságnak tulajdonítható. Bár 2010-től megfigyelhető volt a gazdaság bővülése, a kibocsátás 2011 és 2013 között ezzel szemben tovább csökkent.
Miközben épp jelenleg tart az ENSZ 75. jubileumi, egyben az első virtuális közgyűlése, öt éve ezen napon fogadták el ugyanitt a "Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programját" és az abban foglalt Fenntartható Fejlődési Célokat, melyek egy jobb és fenntarthatóbb jövő ígéretét hordozzák. Az FF célok megpróbálnak választ találni azokra a globális kihívásokra, amelyekkel szembe kell néznünk, ideértve a szegénységet, az egyenlőtlenséget, az éghajlatváltozást, a természet pusztulását, a békét és a társadalmi igazságosságot veszélyeztető folyamatokat is. Az ENSZ és így a világ is óriási lépést tett előre, mikor az addig különálló fejlesztési, fenntartható fejlődési stratégiákat egy közös célrendszerré gyúrta össze. Így gyakorlattá alakította azt a felismerést, hogy az egyes problémákra nem különálló, egymást gyengítő, hanem összefüggő, egymást erősítő válaszokat kell adni. Csodák azonban nincsenek. Az egyes szakterületek érdekcsoportjai által befolyásolt folyamat során számos olyan cél is került a dokumentumba, amely ellentmondásban van más célokkal, illetve amely célok – nem megfelelő megvalósításuk során – egymás ellen is "dolgozhatnak".
10. Egyenlőtlenségek csökkentése A világ gazdaságának nagy részét az emberek nagyon kis csoportja birtokolja, ami pénzügyi és társadalmi megkülönböztetéshez vezet. A nemzetek eredményességének érdekében az egyenlőségnek és a jóllétnek mindenki számára elérhetőnek kell lennie, nemtől, fajtól, vallási vagy gazdasági helyzettől függetlenül. 11. Fenntartható városok és közösségek A világ népessége napról napra növekszik. Hogy mindenki megtalálja benne a helyét, fenntartható városokra van szükség. A boldogulás alapja viszont egy olyan várostervezés, mely biztonságos, megfizethető helyeket hoz létre, környezeti és kulturális szempontból mindenki számára ígéretes életkörülményekkel. 12. Felelős fogyasztás és termelés A Föld rengeteg természeti erőforrást biztosít számunkra, mi mégsem használjuk ezeket felelősségteljesen. Jelenleg sokkal többet fogyasztunk, mint amit a bolygónk nyújt. Annak érdekében, hogy megállítsuk ezt a kárt, a megoldás egy fenntartható irány az igénybevételt és a termelést tekintve.
Az ENSZ Fenntartható fejlődési célok (SDG) 13. számú célja a sürgős lépések megtétele a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére, melynek megvalósításánál alapvető fontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásának számszerűsítése. Az EU célul tűzte ki, hogy 2020-ra az 1990-es kibocsátási szinthez képest legalább 20, 2030-ra legalább 40%-os csökkentést ér el az ÜHG-kibocsátásban, 2050-re pedig karbonsemlegességet kíván elérni. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátáson belül egyre növekvő hányadot tesz ki a közlekedés az unióban és hazánkban is. Magyarországon a közlekedés az egyetlen jelentősebb szektor, amelynek kibocsátása a rendszerváltás óta napjainkig szignifikánsan növekedett, a többié csökkent. Az Európai Bizottság alacsony kibocsátású mobilitási stratégiáját 2016 júliusában fogadták el, amely célul tűzte ki, hogy 2050-re az uniós közlekedés ÜHG-kibocsátását legalább az 1990-es kibocsátási érték 40%-ára mérséklik. Elemzés Magyarországon 1985-ről 2018-ra a különböző szektorok által kibocsátott összes ÜHG-mennyiség 112 millió tonna CO 2 -ekvivalensről 64 millió tonnára csökkent.
Ennek okai 2011-ben döntően a kisebb villamosenergia-termelés és a közlekedési kibocsátás, a csökkenő ásványvagyon-kitermelés és a háztartási szektor földgázfelhasználásának jelentős visszaesése voltak. 2012-ben a csökkenés folytatódott a villamosenergia-termelés mérséklődése és az egyéb szektorok földgázfelhasználásának visszaesése miatt. 2013-ban a kibocsátás további csökkenése volt megfigyelhető, amit döntően a fosszilis tüzelőanyagokból származó, jelentősen kisebb villamosenergia-termelés magyaráz. 2014-ben a közlekedési kibocsátások az előző évhez képest jelentősen, 11%-kal nőttek, azonban ezt a fosszilis tüzelőanyag alapú villamosenergia-termelés csökkenése és a háztartási szektor csökkenő energiafogyasztása ellensúlyozta, ami összességében az üvegházhatásúgáz-kibocsátások kismértékű emelkedését eredményezte. A kibocsátás mérséklődése 2014-ben megállt, és 2015-ben már 6, 0%-kal, 2016-ban kevesebb mint 1%-kal emelkedett. Ez utóbbi 2 év növekedése jelentős részben a személygépjárművek és a háztartási energiafelhasználás növekvő kibocsátásával magyarázható.
A kutatók a szélenergia példájával élnek: a szélfarmok telepítésének nagy szerepe lehet a klímaváltozással szembeni harcban, de ha nem megfelelő helyen építik fel, akkor a szélturbinák magassága a madárpopulációkat is veszélyezheti, így cserébe a biodiverzitás és az ökoszisztémák fejlődési céljára lehet negatív hatással. A célok összevonásával viszont az éghajlati és biodiverzitási feladatok egy kategóriába kerülnének, így a példa analógiája mentén a szélfarmok telepítésénél már eleve fontolóra kellene venni a beruházás biodiverzitást érintő hatásait. Országhatáron belül is rendet kell tenni Mivel a célok az élet rengeteg területét felölelik, és rövid időn belül kell cselekedni, már a fejlődés mérésével is problémák akadnak, ezért a tanulmányt készítő kínai-amerikai kutatócsoport új fejlődéskövető módszert javasol, ami a folyamatos újratervezést is megkönnyítené. A fejlődés számszerűsítése nemzeti és régiós szinten is hasznos lehet, ahogy azt Kína 2000 és 2015 közötti céljainak elemzésével be is mutatták a kutatók.