A gombákról általánosságban A fák mohás törzsein és a sötét aljnövényzet árnyékában termő gombák a természet különceinek számítanak. A növényekkel ellentétben, amelyeknek vízre, napfényre és szén-dioxidra van szükségük a tápanyagszerzéshez, a gombák ezt elpusztult, vagy rothadó szerves anya gokból vagy egy élő növény gyökerein keresztül oldják meg. A gombák élet ciklusa egy úgynevezett micéliummal (gombacsíra) kezdődik, ami egy fehér, pókhálószerű szálakból álló gombakolónia a talaj ban. Ez a kolónia tápanyagszerzés céljából terjeszkedni kezd, és amint ideális környezetre bukkan, egy apró, gombszerű képződményt bujtat ki a talaj ból. Ezt a tojáshoz hasonló apró gombát eleinte egy vékony réteg micélium borítja, amiből idővel kibújik egy szár és egy kalap, amik már sokkal inkább hasonlítanak a "klasszikus" gombákra, amiket általában láthatunk. Ahogy a gombák felcseperednek, a kalapjuk alatt található kopoltyúszerű hártyák spórák millióit eregetik a levegő be, amelyek a széllel szállva térhódításba kezdhetnek.
Albert L., Locsmándi Cs., Vasas G. 1997. Ismerjük fel a gombákat! 2. Gabo Kiadó, Budapest, 126 pp. Az elméleti részhez: Jakucs E. (szerk. ) 2016. Gombaszakértői praktikum. Flaccus Kiadó Kft., Budapest, 248 pp. () Jakucs E., Vajna L. ) 2003. Mikológia. Agroinform Kiadó, Budapest, 477 pp. Értékelés leírása A kurzus szóbeli számonkéréssel zárul. A hallgatónak két tételsorból – elméleti és gyakorlati témákból – kell egy-egy tételt húznia. A vizsga akkor sikeres, ha a hallgató mindkét témakörből átmegy. Az elméleti tételek a gombák általános környezeti igényeit, életmódját, határozási nehézségeit és az egyes tanult, mérgező fajok emberben okozott mérgezéseit fedik le. A gyakorlati rész során öt, kötelezően megtanulandó gombafajt kell felismerni liofilizált termőtestek (vagy színes felvételek) alapján. Az öt fajból minimum hármat el is kell találni és latinul meg is kell tudni nevezni a sikerhez. A nagyobb hangsúly a gyakorlati (fajfelismerési) részen van. Vizsgainformáció A kurzus szóbeli számonkéréssel zárul.
Nagyon optimista, aki azt gondolja, hogy csak kevés mérgező faj van, így kevés az esélye, hogy ilyet találunk. A valóságban ez máshogy néz ki: egyes vidékeken, bizonyos időjárási körülmények között tömegesen jelennek meg a galócák, és ugyanez a helyzet a többi mérges gombánál is. Sokszor évekig nem is látjuk őket az erdőben, de időnként termőtestjeik ezrével jelennek meg. A mérgező fajokat gyakorlattal és tanulással fel lehet ismerni, sőt számuk kevesebb, mint az ehető gombáké. Csak olyan gombákat szabad összegyűjteni, amelyeket pontosan ismerünk, és a hozzá hasonló mérgezőt biztosan el tudjuk különíteni. A gombákban található méreganyagok változó mennyiségben lehetnek jelen egy-egy fajnál. Van amelyekben többféle méreganyag is található. Az eltérő mennyiségek miatt enyhéb lefutású mérgezések is előfordulhatnak, de lehetnek nagyon veszélyesek is. Több olyan gomba faj van, ami feltételesen ehető, és ezekre oda kell figyelni! Nyersen lehet mérgező, vagy az étkezés után elfogyasztott alkohol miatt okozhat mérgezést.
Ha a gyilkos galócából egy példány, vagy akár csak egy kis darabka a többi gomba mellé kerül, az már elég ahhoz, hogy a kosár tartalmából készített étel végzetes legyen. A gyilkos galóca mellett több más, hazánkban megtalálható gombafaj is képes komoly mérgezést okozni, ráadásul a súlyos tünetek késleltetetten is jelentkezhetnek. Általános szabály, hogy a gyilkos galócát minden kezdőnek alaposan meg kell ismernie! A lemezes gombák között több mérgező faj is létezik. Ezek hatása a belső szervek vagy az idegrendszer zavarásán alapul. Kezdőknek ezért először csak a csöves gombák gyűjtése ajánlott, de ezek között is van mérgező, tehát ellenőriztetni kell. A mérgezés első jeleinél (rosszullét, hasmenés, hányás) rögtön orvost kell hívni. Fontos, hogy idegen területeken különösen óvatosak legyünk a gombák étkezési célra való gyűjtésében. Itt ugyanis gyakran olyan fajok is nőnek, amelyek meglehetősen hasonlítanak a nálunk található fajokhoz, azonban mégis mérgezőek. A gombamérgezések statisztikája is azt mutatja, hogy a gombamérgezést szenvedett személyek jelentős része nem helyi lakos volt.