Minden kisgyermek tudja, hogy vannak dolgok, amiről nem lehet beszélni. Így aztán, hogy mégiscsak kiadhassák magukból, leírják azokat. Így tesz Thomas is, s ezáltal megszületik a Minden dolgok könyve. Szeretnéd tudni, mi áll benne? Tarts velünk november 17-21-ig a könyv exkluzív blogturnéján és megtudhatod! Sőt egy virtuális felolvasóestre is meghívunk Titeket, ahol - ha ügyes vagy - megnyerheted a Kolibri Kiadó által felajánlott könyvpéldányok egyikét! Guus Kuijer - Minden dolgok könyve Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVKIADÓ KFT Oldalak száma: 128 oldal Borító: FÜLES, KARTONÁLT ISBN: 9786155450112 Megjelenés: 2014. november 19. Fülszöveg: Guus Kuijer [ejtsd: kgűsz káüjer] holland gyermek- és ifjúsági író. Népszerűségének titka, hogy éppolyan komolysággal és nyíltsággal fordul fiatalabb olvasóihoz, mintha felnőtteknek írna: nem kerüli el a kényes témákat, aktuális társadalmi kérdéseket, hanem ezeken keresztül elfogadásra tanít. 2012-ben elnyerte az Astrid Lindgren-emlékdíjat, a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját.
Ha pedig azok nem hallgatnak rá, nincs más választása, mint... - Mint ütni? - visította Pie néni -... mint hogy kemény kézzel közbeavatkozzon - fejezte be a mondatot apa. - Így rendelte Isten. Isten rendelkezett arról is, hogy a nők szoknyában járjanak, a férfiak pedig nadrágban. Ebből a részből is jól kiderül, hogy Thomas apja elég csőlátású, és emellett agresszív és erről elég fájó volt olvasni. A családon belüli erőszak inkább felnőtt téma, de Guus Kuijer író Thomas érzéseivel és írásaival gyermeki szintre emeli ezt a fontos témát, és úgy adja át, hogy az tanulságos és finom legyen, így a kisebb olvasók le tudják szűrni belőle azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Értékelés: 5/4. 5 Igényes szépirodalmi alkotás Guus Kuijer könyve, amit a kisebbek is élveznek majd meséssége és egyszerű nyelvezet miatt, míg az idősebbek (felnőttek, vagy a gyermekeiknek felolvasó szülők) is találnak benne szerethető karaktereket. Míg Margot (Thomas nővére) az elején rendkívül buta és antipatikus szereplőnek tűnt, addig a végére megkomolyodott és tettei bátorrá tették, csak úgy mint Thomas anyukáját, aki szembeszállt a zsarnokoskodó erőszakos családfővel.
Jeges-Varga Ferenc | A legtöbb kisfiú azt mondaná, ha megkérdeznék, hogy rendőr, tűzoltó, esetleg orvos szeretne lenni. Thomas ezzel szemben legszívesebben boldog akkor lenne, ha majd már nagy lesz. Ez a nem mindennapi, mégis a maga egyszerűségében legkézenfekvőbb kívánság már önmagában is érdekessé teszi őt. Meglehet, nem tűnik a kérése teljesíthetetlennek, egyelőre azonban még nem tud felhőtlenül örülni ennek. Talán azért sem, mert az apja szerint, "csak a semmirekellők és a nyúlbélák boldogok". De "mintha csavaros kupakkal zárták volna le a torkát", Thomas képtelen kimondani szíve legtitkosabb vágyát, a legfontosabb igazságot önmagáról. Tapasztalásait ezért lejegyzi a füzetébe, a Minden dolgok könyvé be. És mint minden fontos könyv, ez is a szerelemről és istenről szól – még ha ez utóbbit nagyon nehezen találjuk meg ebben a történetben. Mert ha már a mama is azt mondja, hogy nem muszáj engedelmeskednie apának, akkor ott valami nagyon nem stimmel. És olyannyira kizökkent a világ a helyéről, hogy Thomas a szomorúságát minden kívülálló, még a családtagok elől is elrejtené, és ami a legrosszabb, még önmagának sem szívesen vallja be.
Jópofa kis halak, viccesen táncolnak a vízben, amikor szerelmesek. A Leánylíceum közelében látta őket, ahová Margot is járt. Hason feküdt a fűben a Reijnier Vinkeles-rakparton, és látta, ahogy elúsznak előtte. Tízesével-tizenötösével. Hazafelé menet arra gondolt, vajon hisznek-e majd neki, ha elmeséli. Összefutott Elizával, aki már tizenhat éves volt. Egy osztályba járt Margottal, és a közelükben lakott. Bőrből készült műlába volt, ami úgy nyikorgott, mint egy vadonatúj cipő. " Idézet, kritika, recenzió helye. Kis türelmet kérünk. (a szerk)
A gyermeki szem szűrőjén keresztül, a fantázia birodalmából nézve minden kicsit más, mint a valóságban – de közben pontosan tudom, hogy mi áll mögötte, ettől nem lesz kisebb a fájdalom. Tehetetlenül-dühösen figyelem, hogy a nyolcéves fiúnak a kalandok, a játékok és az iskola helyett milyen gondolatokkal kell törődnie – és mosolygok, megdobban a szívem, amikor vissza-visszatér a gyerek, gyerekgondokkal, gyerekgondolatokkal. Amikor a szeretet és az öröm képes eluralkodni a lelkünket mardosó szomorúság felett. És amikor belém hasít a bűntudat: nekem mennyivel szerencsésebb gyermekkorom volt, hogy nem kellett ilyesmit átélnem. Nem tudom, mennyire szól gyerekeknek vagy legalábbis fiataloknak a Minden dolgok könyve, nem tudom, mennyire tudják feldolgozni ezeket az eseményeket. Az ő nyelvükön van, de beszélni kell róla velük. Ez nem lehet az a könyv, amit odaadunk neki, hogy aztán kezdjen vele, amit tud. A téma súlyosságát, mondanivalójának rétegeit muszáj tovább boncolgatni – még nekem, "felnőttnek" is.