Olyan sok opciód azért nincs itt, ha kifejezetten magyart keresel. r/hungary: itt vagy, ide megy az általános kérdezős, politikai vergődős, szép kakaóscsigát láttam, utálom a MÁV-ot bejegyzések nagyrésze. r/FostTalicska: a magyar mémészet redditbéli tanyája, néha elég agypusztító, néha csak a nevét támasztja alá. r/elozmemek: csak agypusztítás. Léteznek még olyan helyi/városi subok is, de elég kis látogatottsággal, az r/budapest mellett nagyjából amiről tudok azok az r/szeged, r/Debrecen és az r/Miskolc és az r/kaposvar. Magyarországgal kapcsolatos híreket gyűjt az r/HunNews, nagyon rossz, de létező magyar cikkcímeket az r/NemHircsarda. Ami még érinthet az az r/europe, esetleg a környező országokba is benézhetsz, mint r/Slovakia, r/ukraine, r/Romania (csak óvatosan), r/serbia, r/croatia, r/slovenia, r/Austria. Ha a magyarral, mint nyelvvel szeretnél foglalkozni, külföldieknek segíteni tanulni, akkor r/hungarian.
Rövid időn belül biztosan betelt a kívánságuk. Nem nagyképűsködés, ha azt mondom, hogy ezek a jelenségek végtelenül elszomorítók. Az ily haladásakadályozó, nemzetbénító apróságok hatnak azután oda, hogy bennünket mindenütt kisemmiznek és lenéznek, anélkül hogy egy szót szólhatnánk. Teljesen igazuk van a külföldieknek! Ők rámutattak az útra-módra, melyen haladnunk kell. Az ilyen főhadnagyokat és bankárokat ki kell korbácsoltatni az országból, s levágott füllel és orral bújdosásnak kell engedni; hadd hirdessék ezek a modern gyászmagyarkák, hogy él még az ázsiai náció. S világért sem kell megijednünk, hogy barbároknak neveznek majd odakünn: mindég azért szenvedtünk, mert nem voltunk eléggé azok. Nekünk félnünk kell a teuton veszedelemtől, s nyersen, bátran, kíméletlenül kell ellenségeinkkel elbánni. Ezt a természetes, becsületes, őszinte erőnket ma is ismerik mindenütt, s ezért tisztelnek minket, és - úgy szűr alatt - félnek is tőlünk. Ha azonban ellanyhulunk, nem félnek tőlünk. De nem is tisztelnek majd!
Kátai Tamás (Thy Catafalque - Rengeteg albuma, vagy Róka hasa rádió albuma), ha bírják a súlyos hangzású (de nem céltalanul ordítós) metált. Köteles Leander (Leander Kills, Leander Rising). A lőjetek fel az egyetlen dal volt amit büszkén küldhettünk volna eurovizíóra (persze elhasalt mert nem jaj háború vagy jaj szerelem a téma, nyávogó cigánygyerekkel). A viharom tavaszom, madár, fényév távolság, 27 év amiket én nagyon szeretek tőle. Szintén metál, de könnyed, dallamos fajtából, többkeményebb részlettel. Ha a metál nem játszik, Sub Bass Monster 4 ütem.
Jórészben kegyesek felfedezni, hogy mi is létezünk a világon, aztán hozzáteszik, hogy lovas és barbár nép vagyunk. Ezek a békességes indulatú auktorok véleményei. Van azonban egy nagyobb csomó könyv és újság, mely a fekete gyűlölet s az indulat bősz háborgásában született. Itt van például Grillparzer írása, melyben kimutatja, hogy bennünket a német kéz rántott ki a halál torkából, nincs kultúránk, irodalmunk, s azt a kegyes tanácsot adja, hogy felejtsük el a nyelvünket, s legyünk tetőtől talpig németekké. Ilyennel, természetesen, nem lehet szavunk. Itt nem a nagy német költő beszél, hanem az osztrák. Okos dolgot teszünk azonban, ha egy kissé elgondolkozunk rajta. Ilyen dolgot semmi esetre se lehet rólunk mondani, ha nem engedjük meg. Mi azonban megengedtük! Sohasem fejeztük ki kellően tiltakozásunkat, ha túlnan reánk támadtak! Nem tartottunk össze, mint egy kis család, hogy összetegyük a magunkét, hanem mindent a németnek adtunk. Azt hittük, hogy ami odajut, arannyá válik, s a becsületünkre szolgál majd.
Lehet-e csodálkozni azon, hogy bennünket mindenütt háttérbe szorítanak a külföldön? Szabad elszörnyülködnünk azon, hogy hazánk határán túl mint legalázatosabb osztrák alattvalóval beszél velünk a nagy nemzetek fia? Megbotránkoztató-e az erős, kemény fajok gyermekének irántunk való idegenkedése, lenézése és nagy közjogi tudatlansága, ha magyar dolgokról van szó? Nem jogtalan-e a mai ellenfelünknek megvető kicsinylése? Mindenre azt felelem, hogy nem, nem és nem. Miért? Azért, kérem alázattal, mert mindezen háttérbe szorításnak, lenézésnek, közjogi tudatlanságnak, megvető kicsinylésnek mi magyarok vagyunk az okai. Mostanában jó ismerőseim és barátaim egy nagy nyaláb könyvet hordtak össze asztalomra, melyben a külföld mindenféle nyelven véleményét adja le rólunk. Mindenki gyaníthatja, milyen tónusban. A jó barátok gondoskodtak róla, hogy a magyargyűlölet szülte minden írás csatornapiszkát felém zúdítsák. S én hálával tartozom nekik, mert megtudtam, hogy miképpen gondolkoznak rólunk külföldön.