A Népszava profiljáról sokat elárul, hogy a temetésére küldött koszorút is előre megosztották a közönséggel: "József Attila, a szegények költője. " Persze igazság bújik meg a sorokban, a hangját és a befogadó közösséget kereső József Attila 1930-ban valóban belépett az illegalitásban működő kommunista pártba (ahol megismerte Szántó Juditot, akivel egy párt alkottak 1936-ig), ám kívülállósága megmaradt – 1930-ban a Toll című lapban élesen kritizálta Babits Mihály Az istenek halnak, az ember él című munkáját, ezzel nem csak a Nyugat új nemzedékétől szakította el magát, hanem a Baumgarten-díj reményétől is. "[... ] még felét sem vitte véghez annak, amire képes" Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Szürkeségből rendszerváltó versmaraton Az "élő magyar költők" körüli hivatalos csinnadrattában azonban leginkább éppen az ünnepelt, az akkor már 27 éve halott József Attila és költészete szorult háttérbe. Somlyó György, a költői szakosztály elnöke nem véletlenül szólalt fel a Magyar Írók Szövetségében, mondván, a költészet napjának valós "értelme az lenne, hogy valami spontánabb, kevésbé nagyméretű rendezvény legyen. Nem lenne olyan bürokratikus, mint a könyvnapok. Visszatérni ahhoz a módszerhez, hogy a költészet propagálását a költészetből kiindulva tennénk. Olyanná tennénk, ahogy a költők elképzelik az olvasókkal való találkozásaikat. Ha így lett volna, akkor nem kellett volna minden lényeges szervezetet erre mozgósítani. " A későbbi években aztán kifulladt a "mozgósítás", a költészet napja lassan, de biztosan beleszürkült az unalmas, üres és jelentéktelen állami megemlékezések sorába. József Attila hivatalosságtól mentes spontán, közvetlen és személyes ünneplésére csaknem a rendszerváltásig várni kellett.