Tehát a vallás egy feltétlen szükségszerűség, semmivel sem kevesebb, mint az emberi létezés egy alkotóeleme, amelyet az egyén érez azért, hogy "kommunikáljon a végtelennel"; ez annak forrása, ami fenntartja az emberi lényt, és amelytől az ember sok szempontból függ. Ennek egyértelmű bizonyítéka az antropológiai elemzés, amelyben különböző vallási hitvallások jelenléte vagy a hiányuk meghatározó tényezőt jelent a tudósok számára a társadalmak viselkedésére vonatkozó társadalmi és egyéni normák megértésében. Ahhoz, hogy megértsünk egy olyan vallást, mint a Szcientológia, igen különböző aspektusokat kell kiértékelnünk, amilyeneket például a tárggyal foglalkozó modern szakértők javasolnak (lásd Bryan Wilson: The Social Dimension of Sectarianism, 1990, és Eileen Barker: New Religious Movements: A Perspective to Understand Society, 1990). A számos lehetséges megközelítési mód közül azt választottam ki, amely objektív és tudományos nézőpont lehet a témában azon aspektusok alapján, amelyeket az alábbiakban felsorolok: 1.
Nem engedi, hogy a t�relmetlens�g tov�bb is el�tkozott legyen, hanem kijelenti, hogy igenis, a t�relmetlens�g helyes, s�t sz�ks�g van r�, s�t a t�relmess�g b�n. �s �rvei el�l nem z�rk�zhatunk el. Mert aki meg van gy�z�dve hite helyes �s egyed�l �dv�z�t� volt�r�l, az v�t vagy a komolys�g vagy a felebar�ti szeretet ellen, ha nem akarja hit�nek �ld�sait mindenkire kiterjeszteni. �s term�szetes, hogy misszion�rius kedv�t gyakran szegi a gyarl� emberi term�szet, mely cs�k�ny�s az elvakults�gban. �s ha m�r ezzel �ll szemben a h�v�, akkor az is term�szetes, hogy ezt a hagyom�nyos cs�k�ny�ss�get oktroj�lttal akarja legy�zni, mely kereszt�lvitel�ben szigor�, de k�vetkezm�nyeiben �dv�s, �s a gyarl� emberi cs�k�ny�ss�get v�g�l az Ige sz�m�ra foglalja le. �s mert hi� f�radts�g a feln�ttek t�r�tget�se - ezek ugyanis nagyr�szt m�r meg�talkodtak a rosszban, term�szetes, hogy az egyh�z a m�g fog�kony ifj�s�got keresi �s az �llamt�l azt k�veteli, hogy szolg�ltassa ki az ifj�s�got �llamfenntart� �s erk�lcsnemes�t� befoly�s�nak.
Abban az esetben, ha olyasmit tolerálunk másokban, amellyel önmaguknak vagy a közösségnek ártanak (túlzott tolerancia). Az általános tolerancia szó ellentéte az intolerancia, ami bizonyos dolgok iránti türelmetlenséget jelent ami nem más, mint idegesség, stressz egy különleges mentális, és fizikai folyamat, ami adott körülmények között kiváltódik belőlünk, és meghatározott tettekre sarkall, valakivel, vagy valamilyen (főleg vallási) nézettel szemben. Az intoleráns (vallási, politikai stb. ) nézetekkel szembeni türelmetlenséget jelentett, ma már inkább ezek teljes elutasítását értjük alatta. A tolerancia fogalma az orvostudományban [ szerkesztés] A tolerancia kifejezés az orvostudomány szakterületein, de különösen a farmakológiában a szervezet hozzászokását jelenti a szervezetbe jutott testidegen anyagokkal szemben. [1] Ezek az anyagok lehetnek gyógyszerek, kábítószerek, élvezeti szerek, alkaloidok, euforizáló hatású anyagok és a legkülönbözőbb kémiai anyagok. [3] [4] Mivel a toleranciának ez a fajtája biokémiai vagy farmakológiai alapokra épülő adaptáció, ezért azt külön szócikk, a gyógyszerhozzászokás részletezi.